Rákos Frodó - rákügyi bejegyzések

Eldőlt, nem kellett műteni, dr. Schwab gasztroenteorológus (KPS, Kelen-kórház), a papákosi iskolát követve megvizsgált, majd makrogólum sót kért beszerezni, melyet J. az egészségügyi koordinátor (erről a szerepről még sok szó fog esni) még késő este beszerzett az egyetlen helyről Budapesten, ahol kapható volt. Gyomorszondán még éjjel 1,5 l le, és valóban, 12 óra elteltével két napig jött az eredmény. A gélszerűvé alakuló só kitisztította a teljes bélrendszert. Két napig enni viszont továbbra sem, mert a gyomorfal megszívta magát, ozmotikus helyzet változott mindent kihánytam volna. Így 11 nap telt el lényegében szilárd táplálék nélkül, a fele infúzióval.

Az űrhajós italokat sajnos így is kijöttek, pedig azok 300 kalóriát tudnak két deciliterben.

Néhány nap utàn kieszeltük, hogy fog ez menni otthon táplálásssal is, hiszen a javuláshoz a kulcs a nagyon alacsony fehérjeszint emelèse (albumin). Akkor csak intravénás albumin és Kabiven kell az otthon táplálási szakértő szolgálat felügyeletével, és akár indulhatok is. Azért vártunk négy napot, de hétfőn már otthon csókoltam a gyerekeket. Ez olyan gyorsra sikerült, hogy az otthontáplálás még napokra-hetekre, én viszont az ágyon napi 23 órában.

Aztán a melléktünet a hasi víz, amit viszont csapolni kell. Irány Bodoky prof a Szt. László járóbetegen! Mankó, kerekesszék, legjobb szándékú segítők és családtagok, de én mindenkivel morgok, marok, mert sehogy se jó, utazni meg végképp nem. 2l felülről, 2l oldalról, megkönnyebbülés, de még fontosabb az a leírhatatlan szeretet és nyugalom, ami az osztályból árad. Oda haza megyek. Meg is könnyeztem rendesen. Gyengén, de haza és a jutalom: oldalt fekvès, ami olyan jól esik, hogy egészséges ember fel nem foghatja.

Megjön az előző napi vérlelet. Szirénázás, ez nagyon rosszul nèz ki, haladéktalanul vissza kell menni a kórházba, mert infúziók nélkül nem is fog javulni :/ Még éjjel otthon, reggel autó, röfögök, mindenkit bántok, pedig nem tudom, hogy tudnám én jobban (Sehogy.).

Bodoky prof, nővérek, aztàn újra Szt. István Vértes főorvos osztàlya, ahol ismerős arcok, öröm, ès a már két hetet nyomott àgy vár. Csodálatosak itt is az orvosok és és a nővérek is. Csapat.

Most tehát újra itt, gyengén, szomorkásan, de jó kezekben, talán türelmesebben. Az anyagok folynak, a kemoterápia megint kimaradt, de most erre kell koncentrálni, hogy a következő kemokat kibírjam, és fel tudjam újítani a mogyorósbányai pincét, ahogy szeretném.

Talàn a tavasz már az enyém lesz, ezután a három nehèz téli hónap után, mert vár a Szimplakert, az Efott, a Kaposvári Egyetem, a család, és a kápolna a pincénél.

Sok tanulság van, talán leginkább az, amit több sorstársam és orvosom mondott: meg kell küzdeni a rákkal és a szövődményekkel is. Hàt itt küzdés van, ha eddig a fiatal EP-re hasonlítottam, akkor most az öreg Petri Györgyre, akkora.

Ne legyetek rákos áttétesek, mert nagyon nehéz gyógyítani, hanem inkább szorgalmasan járjatok szűrésre, mert az a kulcs az egèszséges élethez.

Frodó még jelentkezik, 10 pont amikor megtudod, hogy rákos vagy bejegyzéssel.

Úgy van ez kitalálva, hogy heti 1 poszt. Ehhez képest két hétig semmi. Pedig itt már olvasni kellene a "Segítség rákos lettem, mi tegyek? 10 pontját."

Az elmúlt két hétben a fájdalom és -csillapításának új regisztereit ismertem meg, legtöbb időt ágyban, aztán tolószékben, nyüszítve töltöttem. 

A páratlan Szt.Lászlóba naponta jártam be infuzióra és fájdalomcsillapításra. Bár mindennél többet érnek azok a tekintetek, szavak, figyelem, amihez a járóbetegellátáson hozzá lehet férni. De annyira rossz volt már (a családomnak is) otthon kúszni, hogy befekvést kértem Bodoky professzortól. Kaptam is, belgyógyászat, sebészet, ileus (bélelzáródás) gyanú. Ez volt az Újpesti kiindulópont tavaly, nézzük mi lesz idén. 

Nem jó hallani, ha a sebészek nem akarnak operálni (v.ö. kutya nem kéri a velőscsontot), márpedig az elzáródás itt jól patkóbél közelben van, a hashártya tele áttétekkel, úgyhogy illúzió az Feribátyám, nem velőscsont! A belgyógyászok kénytelen olvasni a javaslatokat, hogy valami bélmozgatóval csináljank ott egy kis átjárást.

Mindeközben csak infúzió van és talán 65 kg, még.

Egyszer csak eljön a pillanat, amikor dönteni kell. Napokon belül, és nem az én döntésem (csak részben).

Személyesebb lett ez jóval, mint a blog szánt hangvétele, de így hozták a körülmények.

Remélen Dezső kommentben közölt példáját sokan követik, veszik a sátorfájukat és mennek a szűrésre!

Érszűkülete van, szívbillyentyű problémája, aortaszűkülete, infarktusa, strókja, stb, mondjuk, és nem mondjuk, hogy szív- és érrendszeri betegsége. Mert az a gyűjtőfogalom, és szinte semmit nem tudunk meg a fogalom önmagában való használatából.

Ez a helyezt a rákkal is. Az, hogy rákos, alig jelent valamit önmagában, a lehetséges gyógyulásra, az életkilátásaira pedig semmilyen módon nem lehet következtetni belőle.

Az egyik rákfajtából 50%-kal gyógyulnak az emberek (A gyógyulást úgy mondják pontosan, hogy ötéves túlélés. Eddig mérik, utána akkora az élet általános egyéb kockázata, hogy már nem érdemes.), a másikból 1%-kal. Prosztatarákból, ha korán felismerik és jól kezelik, 100%-os arányban lehet felépülni, ha már van áttét, akkor a kezelés ambíciója szintentartó (palliatív) lehet, nem pedig gyógyitó (kuratív), bár a gyógyulás sohasem kizárt. Ez a rákfajta speciel olyan, hogy nem nagyon tudják mitől van, így megelőzni sem nagyon lehet életmódváltoztatással, egyebekkel, csak szűréssel. (40 éves kortól minden felelős férfinak kötelező a proszit vizsgálat! Is.)

(kép: melanomablog.hu)

Nincsen rák génmódosulás nélkül. A ráknak konkrétan az a lényege. Olyan mint az evolúció, csak egy egészen furcsa irányba. A rákok 95%-át 27 gén hibája okozza. Ha van megfelelő minta, akkor pontosan meg lehet mondani, hogy melyik az a génmutáció, amely pontosan azt a betegséget okozza. Ha ez megvan, akkor lehet pontosan arra az elváltozásra kezelést adni. Ez a személyre szabott gyógyászat lényege, amely most még terjedőfélben, de robbanás előtt áll. Részletesen erről majd a kemoterápia bejegyzésben fogok írni, de alapvetően arról van szó, hogy nem a test minden sejtjének minden osztódó mechanizmusát támadja meg a terápia, pusztítva mindent, ami gyorsan szaporodik - élen a ráksejtekkel, de a szervezet minden más sejtjével - hanem csak a megváltozott géneket tartalmazó sejteket, azokat is csak a szükséges mértékben „lereszelve”.

Na de ki az első? Ki volt először, és az mit csinált, hogy a rákból, rákok lettek? Nekem úgy magyarázta Árpi Richárd, hogy képzeljek el egy sejtet, mint egy gyümölcsöt. A sejtmagból (mag) indul egy információ arról, hogy éppen szaporodni kell, vagy nyugton maradni. Normál sejt esetében mindenki betartja a sejtmag (a főnök) utasítását, mint a fülbesugdosós játéknál azt adja tovább, amit hallott, nem figuráz. Nem normális esetben, a sejt egyik része gondol egy nagyot, és teljesen mindegy mi volt az eredeti utasítás, azt adja tovább: osztódni teljes gázzal! Egy darabig a sejt egyéb mechanizmusai ezt ellensúlyozzák, de aztán elfüstöl a fék, a kézifék, nem segít a motorfék, hanem osztódás lesz cefetül, tumor, dudor, duzzanat.

Tapasztalt orvosaim szerint egyébként a rák szokott csinálni A) -féle dolgokat B) -féle dolgokat és ezen kívül minden olyat, amit álmában sem tud az ember elképzelni. Adaptív, innovatív, gyors.

A keleti (India, Kína, Tibet, stb.) orvoslás szerint rák akkor alakul ki, ha a meglévő testünkben nem tudjuk megvalósítani az előre eltervezett életprogramunkat ezért másik „testet” hozunk létre, és utolsó figyelmeztetést adunk le saját elménknek és testünknek. Attól függően árnyalódik a magyarázat, hogy a rák mely szerven alakul ki. E felfogás szerint a rák kialakulásáig hosszú út vezet, a belső hangok és iránymutatások elnyomása, a saját értéktelenség érzése, önvád, harag, a megbocsájtás képességének hiánya.

Személyesen: engem áttétes hasnyálmirigy-rákkal diagnosztizáltak. Bélelzáródás, feltáró műtét, nagy meglepetés. A családomban volt rák, emésztőszervi is (máj), biztos voltam benne, hogy 40 éves koromtól mintaapu leszek, aki évente beállít egy tiszta CT-vel + mindenfélével, amivel be lehet. Ha a mindset 35-re van állítva, most Nepálról blogolnék.

­****

Ha tévedek hívd fel a figyelmem, és javítom. Nem vagyok orvos, hanem tájékozódó beteg, aki azt vette észre, hogy ha beüt a rák, információ és segítség nélkül állnak betegek, hozzátartózók, ismerősök, barátok. Azért tematikus fejezetekbe rendezek, hogy gyorsan lehessen keresni, és az első éjszaka alatt (amikor úgy sem tudsz aludni), miniexpert legyél. A véleményem persze a véleményem, az nehezebben változik, de semmi sem lehetetlen.

Vigyázz, hogy hol tájékozódsz, a hülyeségtől kisülhet a szemed! További olvasásra:

http://rakgyogyitas.hu/

http://molekularis-diagnosztika.hu/

http://emedicine.medscape.com/

szűrés:

http://www.worcare.hu/

http://www.onkomplex.hu/

Egy pillanatig meseszerű volt. Visszatekintve mindenképp. Sikeresnek mondott élet, amit én is feltétlenül annak éreztem, sőt rendkívül sokszínűnek és érdekesnek. Parádés feleség, gyönyörű gyerekek. Szuper napi elfoglaltságok, munka és szabadidő. 37 évesen, erősen, a közepében.

(kép: Kocsis Juli)

Aztán hányás. Sok hányás és hasfájás.

Sürgősséggel bélelzáródás megszüntetés az ügyeletes kórházban, és a műtét napján az óvatos, majd tényszerű közlés: sok áttétes, valószínűleg hasnyálmirigy rák, egyáltalán nem néz ki jól...

Innen indulunk, persze időben és térben majd kicsit cikázva, de mégis innen, 2013. július 17-én, Újpestről.

Helyzetekről, érzésekről, kórházakról, dilemmákról, családokról, gyerekekről, étkezésről, kemoterápiáról, oncompasszról fogok írni. Meg amire igény van, arról.