Eldőlt, nem kellett műteni, dr. Schwab gasztroenteorológus (KPS, Kelen-kórház), a papákosi iskolát követve megvizsgált, majd makrogólum sót kért beszerezni, melyet J. az egészségügyi koordinátor (erről a szerepről még sok szó fog esni) még késő este beszerzett az egyetlen helyről Budapesten, ahol kapható volt. Gyomorszondán még éjjel 1,5 l le, és valóban, 12 óra elteltével két napig jött az eredmény. A gélszerűvé alakuló só kitisztította a teljes bélrendszert. Két napig enni viszont továbbra sem, mert a gyomorfal megszívta magát, ozmotikus helyzet változott mindent kihánytam volna. Így 11 nap telt el lényegében szilárd táplálék nélkül, a fele infúzióval.

Az űrhajós italokat sajnos így is kijöttek, pedig azok 300 kalóriát tudnak két deciliterben.

Néhány nap utàn kieszeltük, hogy fog ez menni otthon táplálásssal is, hiszen a javuláshoz a kulcs a nagyon alacsony fehérjeszint emelèse (albumin). Akkor csak intravénás albumin és Kabiven kell az otthon táplálási szakértő szolgálat felügyeletével, és akár indulhatok is. Azért vártunk négy napot, de hétfőn már otthon csókoltam a gyerekeket. Ez olyan gyorsra sikerült, hogy az otthontáplálás még napokra-hetekre, én viszont az ágyon napi 23 órában.

Aztán a melléktünet a hasi víz, amit viszont csapolni kell. Irány Bodoky prof a Szt. László járóbetegen! Mankó, kerekesszék, legjobb szándékú segítők és családtagok, de én mindenkivel morgok, marok, mert sehogy se jó, utazni meg végképp nem. 2l felülről, 2l oldalról, megkönnyebbülés, de még fontosabb az a leírhatatlan szeretet és nyugalom, ami az osztályból árad. Oda haza megyek. Meg is könnyeztem rendesen. Gyengén, de haza és a jutalom: oldalt fekvès, ami olyan jól esik, hogy egészséges ember fel nem foghatja.

Megjön az előző napi vérlelet. Szirénázás, ez nagyon rosszul nèz ki, haladéktalanul vissza kell menni a kórházba, mert infúziók nélkül nem is fog javulni :/ Még éjjel otthon, reggel autó, röfögök, mindenkit bántok, pedig nem tudom, hogy tudnám én jobban (Sehogy.).

Bodoky prof, nővérek, aztàn újra Szt. István Vértes főorvos osztàlya, ahol ismerős arcok, öröm, ès a már két hetet nyomott àgy vár. Csodálatosak itt is az orvosok és és a nővérek is. Csapat.

Most tehát újra itt, gyengén, szomorkásan, de jó kezekben, talán türelmesebben. Az anyagok folynak, a kemoterápia megint kimaradt, de most erre kell koncentrálni, hogy a következő kemokat kibírjam, és fel tudjam újítani a mogyorósbányai pincét, ahogy szeretném.

Talàn a tavasz már az enyém lesz, ezután a három nehèz téli hónap után, mert vár a Szimplakert, az Efott, a Kaposvári Egyetem, a család, és a kápolna a pincénél.

Sok tanulság van, talán leginkább az, amit több sorstársam és orvosom mondott: meg kell küzdeni a rákkal és a szövődményekkel is. Hàt itt küzdés van, ha eddig a fiatal EP-re hasonlítottam, akkor most az öreg Petri Györgyre, akkora.

Ne legyetek rákos áttétesek, mert nagyon nehéz gyógyítani, hanem inkább szorgalmasan járjatok szűrésre, mert az a kulcs az egèszséges élethez.

Frodó még jelentkezik, 10 pont amikor megtudod, hogy rákos vagy bejegyzéssel.